Kézikönyv mérgező emberekhez
Jackson MacKenzie
Jackson MacKenzie ezernyi bántalmazás-túlélővel és elkövetővel dolgozott már szerte a világon. Élénk Facebook-oldalt (Psychopath Free) kezel, amely segít az olvasóinak felismerni a traumatikus helyzeteket, és felépülni azokból.
Első könyve, amely a Pszichopata-mentesen címet viseli, úttörő munka a mérgező párkapcsolatokból való felépülés területén.
Amikor épp nem ír, MacKenzie technikai elemzőként dolgozik Bostonban. Legnagyobb valószínűséggel valamelyik folyó, tó, medence vagy más vízfelület partján találkozhatsz vele.
Hogyan ismerjük fel és kezeljük a nárcisztikus, pszichopata és egyéb mérgező személyiségű embertársainkat párkapcsolatban, családban és munkahelyen.
Elengedhetetlen útmutató az érzelmi bántalmazás túlélőinek a teljes gyógyuláshoz.
Ebben a kötetben két egymást kiegészítő könyv kerül egyszerre az olvasó kezébe. A két könyv nem kevesebbet ígér, mint hogy a mérgező kapcsolatod egy olyan kaland lesz, amelynek a végén ott vár a régi, szorongásmentes önmagad. Eszköztárat ad a kezedbe, amivel megérted az érzelmileg bántalmazott személyt, felismered a mérgező kapcsolatot, és megtanulsz kilépni belőle. A szerző azt is hozzá teszi, mint az egyik legfontosabb nyereséget, hogy soha többé nem kell bábunak lenned egy pszichopata elmejátékában.
„Vannak emberek, akik mintha egymástól lesnék el a destruktív lélektani technikákat. Mintha létezne egy virágzó, nemzetközi diplomákat osztó központ, a „Bántalmazók Mesterkurzusa”. Az ott végzettek arra szakosodnak, hogy számukra vonzó, magas presztízsű, mutatós, erős, derűs, megfelelni vágyó, empatikus embereket, vagy meghódítható, várakozással teli, jobb sorsra érdemes közösségeket hálózzanak be, majd, ha már megszerezték az elkötelezettségüket és az odaadásukat, apránként megfosszák őket a jó tulajdonságaiktól, amikre korábban vágytak bennük, és a pszichés egyensúlyuktól, ami korábban imponált nekik. Mert mohók, üresek, és rettentően irigyek az olyan jó dolgokra, amik belőlük hiányoznak. Egyszerre vágynak is ezekre és szeretnék őket elpusztítani, hogy ne kelljen irigykedniük rájuk vagy szégyenkezniük a hiányuk miatt.” részlet dr. Bánki György előszavából
Jackson MacKenzie azért is nagyszerű alkotó, mert nem ragad le valamelyik fejlődési stációnál. A szerző egyszerre megmerítkezik a nehézségekben és kilábal belőlük, miközben folyamatosan bíztat minket a fejlődésre. Arra helyezi a hangsúlyt, hogyan találhatunk ki a labirintusból. Nem akar megúszni semmit, vállalja azt is, ha nem népszerű dolgokat közöl. Így egyben ezért aztán új értelmet nyer a két kötet. Egyszerre követjük a szerzőt a saját önismereti útján, és vezet minket ő is végig a miénken. Mindezt átjárja a kellemes, tavaszi fuvallat, hogy még a legfájdalmasabb tapasztalataink is szolgálhatnak minket, ha hajlandóak vagyunk szembenézni az üzenetükkel.
Ennek értékességét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Hozzánk szól, személyes és őszinte. Nem igét hirdet, nem felvilágosít, folyamatosan törekszik az egyre mélyebb önreflexióra és közben a dologtól felvett lehető legkedvezőbb távolságra is.
dr. Bánki György